A cannabis, amit a raszták ganjának (ejtsd: gandzsa) hívnak, a Rastafari kezdetétől fontos szerepet töltött be a hívők körében. Hitük szerint a ganja gyógyít, segíti az embert hogy a valódi arcát mutassa és főként közelebb viszi őt JAH-hoz (a rasztahívők istene). Az egyik legfontosabb ami a laikusnak tudnia kell:

Egy rasztahívő számára a ganja fogyasztása egy lehetőség, NEM KiTÉTEL!

Bár a raszták világa igen szabad, a közhiedelemmel ellentétben a rastafarizmus a mai napig nem arról szól hogy az ember reggae-t hallgat beszívva. Sajnos a Babyloni Média ezt nem így látja és a legtöbb agypusztító média-eszköz kábult feketéknek ábrázolja a rasztákat. A raszta kultúra megismerésével beleláthatunk a rasztafarizmus valóságába, ahol a cannabis valóban csak egy lehetséges eszköz.

Az alkoholtól tradicionális okokból elkülönített "egyéb" drogok, közé tartozik a marihuána és a hasis. A legjobban elterjedt élvezeti szerek az alkohol után. A hasis a termős kender gyantás szekrétuma, a marihuánát pedig szárított szárból, levelekből és virágokból nyerik. A kábító hatásáért a THC (delta 9-tetrahydrocannabiol) a felelős, melyet a hasis az előállításától, az anyag korától és minőségétől függően 3-10%-ban tartalmazhat.

A hasis és marihuána viszonylag gyorsan hatnak a vegetatív idegrendszerre, egyidejűleg gyorsítják a szívműködést, növelik a szövetek véráramlását. Ellazultság érzéséhez vezet, a hétköznapi problémáktól való elszakadás, enyhe euphoria, ugyanakkor apathia(közöny) állapota következik be. Az érzékelés intenzívebb lesz, az időérzékelés meglassul, a koncentrációkészség csökken. Túlzott fogyasztása félelmetes nyugtalansághoz, érzékcsalódásokhoz, beszűkült valóságtudathoz vezethet.

A társadalmilag elfogadott alkohollal szemben a kenderszármazékoknál nem alakul ki testi függőség. A kívánt hatás eléréséhez nem kell emelni a dózist, sőt egyre kisebb mennyiség is kiválthatja ugyanazt a hatást. Hirtelen abbahagyás esetén sem várhatók elvonási tünetek. A függőség psychésen alakulhat ki. A kellemes ellazult állapot érzése, nehéz élethelyzetekből való menekülés kívánása tartós fogyasztáshoz vezethet. A kényszeredet nehezen javítható jellem kenderfogyasztóknál ritkábban figyelhető meg, mint pl. az alkoholistáknál.

Amerikai kutatók patkányokon végzett vizsgálataik alapján úgy vélik, hogy az összes függőséget okozó drog különböző mértékben bár, de azonos kémiai folyamatokba avatkozik bele. Valószínű például, hogy a tartós marihuánafogyasztás "kitapossa" a függővé válás idegrendszeri ösvényeit, felkészíti az agyat arra, hogy könnyebben rászokjék más, keményebb drogokra is. A marihuána legalizálását szorgalmazók aligha örülnek majd, hiszen a marylandi kutatók új hipotézise szerint a drogok, például a heroin és a kokain vagy a nikotin, mind azonos módon vezetnek az erős pszichikai és fizikai függőséghez. A szenvedélybetegekben a hiány stresszállapotot idéz elő, amelyet csak a drog hatása és a hozzájutáskor tapasztalt jutalomérzet mérsékelhet. A stresszállapot maga az elvonási tünet. Egy San Diego-i farmakológus szerint a marihuána elvonási tünetei csupán azért enyhébbek, mert hatóanyaga, a tetrahidrokannabidin - a THC - féléletideje hosszú, azaz sokáig a véráramban marad. így nem jelentkezhetnek olyan hirtelen tünetek, amilyenek például a nikotin esetében észlelhetők.

A "kemény" drogfogyasztók a hasist csak, mint "indító" drogot jellemezték. Valójában azonban többségük korábban hasist szívott. Másrészt a hasisfogyasztók 25%-a később LSD-re, heroinra vagy más izgatószerekre tért át. Bár csupán 5%-a szokik rá a heroinra, a fő izgatószer mégis a cigaretta marad. A nikotinnal való összefüggésben lényeges testi károsodások keletkeznek. A saját kezűleg sodort, filter nélküli jointokat vagy spanglikat, (hasis vagy marihuánás cigarettákat) mind mélyebben szívják. Heti 5 alkalommal való fogyasztás éppen úgy károsítja a tüdőt, mint ugyanennyi idő alatt elszívott 6 csomag cigaretta.