|
Ladánybene 27 : Hotel Kingston
Itt lakom, ahol a lombokon át
Szűrt napfény simul rám.
Ez a házam, itt a vendégszobám,
Nézd fűzöld a tapétám.
Ez az ágyam, mint egy tágas rét,
Ezen élek.
Ez az éden és én nem hiszem,
Hogy véget ér ez a lét ez a fény.
Tudod a Hotel Kingston téged is vár.
Itt minden sokkal zöldebb a mentolnál.
Hogyha nincsen más akit felhívnál,
Tudod a Hotel Kingston téged vár.
Van hajóm és egy zöld folyón
A lelkem ringatom.
A szélben csak egy illat vonz,
Én arra kormányozom.
Ég a tűz és színes füstje elvarázsol.
Kikötök, mert ez a hely csak arra vár,
Hogy csak én, csak én legyek itt.
Tudod a Hotel Kingston téged is vár.
Itt minden sokkal zöldebb a mentolnál.
Hogyha nincsen más akit felhívnál,
Tudod a Hotel Kingston téged vár.
Tudod a Hotel Kingston téged is vár.
Itt minden sokkal zöldebb a mentolnál.
Hogyha nincsen más akit felhívnál,
Tudod a Hotel Kingston téged vár.
Itt minden sokkal zöldebb a mentolnál.
Tudod a Hotel Kingston téged is vár.
A Hotel Kingston téged is vár.
Hotel Kingston.
Ladánybene 27 : Igen-Igen
próza:
Igen-igen kedves hallgatók!
Önök a Ladánybene 27 reggaeonális híradóját hallják egyidőben valamennyi rádióadón hosszú, rövid illetve mikrohullámú frekvenciákon egyaránt.
Ültem a parton, a kezemben sör,
A vízben úszkált a baráti kör,
Picike bikiniben csacsogott a lány.
Milyen szép volt az a balatoni nyár!
16 évesen még nem láttam nőt.
„Kisfiam tanulnod kell mindenelött!”
De naná, hogy az első randinkon
Felfedező utat tettünk egymáson.
refrén:
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a francia csók
Egy sütemény édes, mint a habcsók.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a delfinek
A szexet imádják, mint az emberek.
Pár évvel később az egyetem után
Megint a Balatonon vertünk tanyát.
Eszembe jutott újra a gyönyörű lány.
Kiültem a partra és vártam rá,
De nem jött, azóta egy cukrásszal él.
Egy delfináriumban habcsókot árul,
Néha a balatoni nyárra gondol,
Nagyot sóhajt, aztán tovább mér a csókból.
Mindig a múlton álmodni hasztalan!
Ha nem jó ahogy most élsz, hát változtass!
Gyere le a partra, ha kell.
Gyere el egy partira, ha muszáj.
Gyere el most ez a hajó elhoz hozzám.
refrén:
Ó igen, ó igen-igen
Mert én úgy tudtam, hogy a francia csók
Egy sütemény édes, mint a habcsók.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a delfinek
A szexet úgy imádják.
próza:
Igen-igen. Mert így van ez kérem a fogságban tartott delfinekkel is. Sípszóra egyszerre ugranak ki a vízből és szaltóznak ha kell a nézők örömére, de szabadon kedvükre csacsognak és kedvükre ugrálnak, saját sikerükre, saját örömükre.
refrén:
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a francia csók
Egy sütemény édes, mint a habcsók.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a delfinek
A szexet úgy imádják.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a francia csók
Egy sütemény édes, mint a habcsók.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a delfinek
A szexet imádják, mint az emberek.
Ladánybene 27 : Irány a Balaton!
Lehetsz akár takarító,
Katonatiszt vagy tanító,
Kameraman vagy konyhalány,
Politikus vagy gólkirály.
A Balatonon valahogy mindig úgy érzem,
Mindegy hogy honnan jössz, vagy hová tartasz éppen.
Ugyanúgy szabad a strand, és te is ugyanúgy leégsz a stégen,
És neked is ugyanazt a sört csapolják.
Nyár, irány a Balaton.
Vár a magyar tenger.
Rád kacsint egy napozó
Lány, ez ám az élet.
Nyár, irány a Balaton.
Vár a magyar tenger.
Rád kacsint egy napozó
Lány, ez ám az élet.
Napozik itt a tűzoltó,
Gyors- és gépkocsi rakodó.
A büfé előtt, ugyanúgy
Sorban áll a génsebész és a tornatanár.
A Balatonon valahogy mindig úgy érzem,
Mindegy hogy honnan jössz, vagy hová tartasz éppen.
Ugyanúgy szabad a strand, és te is ugyanúgy leégsz a stégen,
És neked is ugyanazt a sört csapolják.
Nyár, irány a Balaton.
Vár a magyar tenger.
Rád kacsint egy napozó
Lány, ez ám az élet.
Nyár, irány a Balaton.
Vár a magyar tenger.
Rád kacsint egy napozó
Lány, ez ám az élet.
Nyár, irány a Balaton.
Vár a magyar tenger.
Rád kacsint egy napozó
Lány, ez ám az élet.
Ladánybene 27 : Kell egy ház
Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Mikor kigyúltak a fények, minden más lett. Ó yee
A reggae zene éltet, most már érzem. Ó yee
Ha a zenélésnek vége, egyszer végleg. Ó yee
Tudom már rég, hogy mi az amit szeretnék.
Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Majd kiülök a partra, bármikor ez jó.
A pipámban ganja, csak a reggae szól.
Élvezem a napfényt, ahogy tűz.
Mert tudom már rég, hogy ez az amit szeretnék.
Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Majd lassabban élek, mint azelőtt bármikor,
És mindent megértek, amiről a reggae szól.
És bárki aki eljön, hogy pár napot nálam töltsön,
Arra emlékezni fog, hogy a raszta szív örökké dobog.
A raszta szív, a raszta szív, a raszta szív örökké dobog.
A raszta szív, a raszta szív, a raszta szív örökké dobog.
A raszta szív, a raszta szív, a raszta szív örökké dobog.
A raszta szív, a raszta szív, a raszta szív örökké dobog.
Kell egy ház, kell egy ház az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Ó baby-baby-baby-baby
Kell egy ház, kell egy ház lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Ó baby-baby-baby
A raszta szív, a raszta szív, a raszta szív örökké dobog.
A raszta szív, a raszta szív, a raszta szív örökké dobog.
A raszta szív, a raszta szív, a raszta szív örökké dobog.
A raszta szív, a raszta szív, a raszta szív örökké dobog.
Kell egy ház, kell egy ház az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Ó baby-baby-baby-baby
Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam.
Ladánybene 27 : Kell, hogy szállj!
refrén:
Kell, hogy szállj,
A magasban messze járj!
Kell, hogy szállj,
Mert fentről nézve mindent másnak látsz!
Kell, hogy szállj,
Hogy néha nap messze járj!
Kell, hogy szállj,
Csak, hogy érezd, hogy milyen más!
Úgy érezd fogva tart,
A mindennapok rabja vagy,
Vasmacskaként visszahúz,
De létezik egy másik út.
Hallgass rám csak azt mondom,
Amit nekem is egy öreg rasta:
Hagyd most lent az összes gondod,
A rakétát gyújtsd be és szálljunk magasra!
Kell, hogy szállj,
A magasban messze járj,
Kell, hogy szállj,
Mert fentről nézve mindent másnak látsz!
Kell, hogy szállj,
Hogy néha nap messze járj!
Kell, hogy szállj,
Csak, hogy érezd, hogy milyen más!
Már nincs ami fogva tart,
Úgy érzed te szabad vagy,
Ha a mindennapod visszahúz,
Jól tudod, hogy van kiút.
Ha halgatsz rám mikor azt mondom,
Amit nekem is egy bölcs öreg rasta:
Hagyd most lent az összes gondod,
A rakétát gyújtsd be és szálljunk magasra!
3 x refrén
Kell, hogy szállj,
A magasban messze járj!
Kell, hogy szállj!
Kell, hogy szállj,
Hogy néhanap messze járj!
Kell, hogy szállj!
Ladánybene 27 : Keresem az alkalmat
Egyedül ballagok, sehol egy lélek.
Teljesen üres az út, nincs mitől félnem.
Elágazáshoz közeledem, megállok és nézek,
Túl nehéz dönteni, de választanom kell végre.
Végre elindulok,
És ha jól választok
Talán célhoz érek, s ha nem,
Akkor újra, újra indulok.
Refrén
Keresem az alkalmat:
-egyszer talán találkozunk,
-remélem egyszerre indultunk,
-egymás felé haladunk,
-egyszer úgyis találkozunk.
Egyedül ballagsz, sehol egy lélek.
Teljesen üres az út, nincs mitől félned.
Elágazáshoz közeledsz, megállsz és nézel,
Túl nehéz dönteni, de választanod kell végre.
Refrén
Ladánybene 27 : Későre jár
Későre jár,
Vágyak ébrednek sorban egymás után.
Későre jár,
Odakint csendes álomeső szitál.
Későre jár,
Az óra gondol egyet és megáll.
Későre jár,
Fáradt agyam csak egy álomra vár.
Fejem lehajtom,
Párnámról egy tollpihe felszáll.
Fejem lehajtom,
Zümmög egy eltévedt bogár.
Későre jár,
Egy utcai lámpa álmosan vibrál.
Későre jár,
Elhallgat az utolsó gitár.
Későre jár, későre jár…
Ladánybene 27 : Kis József
Kicsi Joe a fejvadász,
Európában ő az ász.
Ha kicsi vagy, de nagy a fejed,
Jobb, ha gyorsan odébbállsz!
Kicsi Joe kardja pontos műszer,
Revolvere, mint a nyíl,
Ha vaj van a füleid mögött, baby,
Meneküljél, mint a nyúl!
Nevét egy bordélyházban kapta,
Széles szájú Mary-től,
Csalódott a peches szajha:
-Hát ez nagyon kicsi, Joe!
Refrén
Kicsi Joe a fejvadász,
Európában ő az ász.
Visszatért a bordélyházba,
Szélesszájú Mary-hez,
Felsikolt a szajha:
-Hűha, nem is olyan kicsi, Joe!
Ladánybene 27 : Kisváros
Kisváros, ez a tragédiám,
Szürke, egyhangú melódiám,
Egy ócska grimasz az arcomba bámul,
Egyedül vagyok, elöl és hátul
Üres villamos, néptelen utca, hol
Kedvesem várom
Lódenkabátomba
Csomagolt
Virágot szorongatok,
Ilyenkor rendszerint egy régi
Dalt susogok.
Csak a kényelem, csak a nyugalom,
A keményített ingek erdeje.
Nem adom, ígérem, nem adom meg
Magam, csak ha megéri.
Utazom, mindig ugyanott,
Szürke házak, szürke városok.
Lekopott, már rég lekopott
Az emberek arcáról a szín!
Refrén
Ne várj tőlem sokat
Kedvesem,
Állóvíz ez az egész,
Azt hiszem!
Ladánybene 27 : Látlak Afrika
Egy íróasztalnál ülök,
Iszonyú sok dolgom lenne,
De gondolataim elkalandoznak
Messze, nagyon messze.
Előttem egy földgömb,
Ujjammal matatok rajta,
Megpörgetem és
Utazom, utazom újra.
Lehunyom a szemem,
Idegen tájakon járok,
Elképzelem az egész,
Az egész világot.
Ujjammal megállítom a gömböt,
Egy földrészt látok,
Csak ez kell nekem, pedig
Beutaztam a világot.
Refrén
Látlak Afrika, rajongok érted,
Látlak Afrika,
Ismerem néped!
Látlak Afrika,
És te is látsz engem,
Látlak Afrika,
De most el kell mennem.
Ladánybene 27 : Légy jó!
Mondták régen, nagyon sokan, / Sokan, sokan...
Válaszd fiam a jó utat. / S jó utat!
Melyik is az, kérdeztem én, / Egyedül én...
Ott álltam túl korán a legelején. / Az út elején...
Beálltam szépen a sorba én, / A sorba én...
Indultam, ha intettek felém. / Felém, felém...
Ha oldalra néztem, már jött a szó, / Légy jó!
Megfordultam, nekem ez nem való! / Nem való...
Refrén
Légy jó, légy jó magadhoz,
Légy jó, és tedd meg amit akarsz!
Légy jó, légy jó magadhoz,
Élj így, és maradj szabad!
Azóta már egyedül járok, / Egyedül járok...
Ha akarom álmodom, ha akarom utazom, vagy állok, / Vagy várok...
Én mondom meg, mi az ami jó nekem, / De jó nekem...
Ha tévedek, máskor talán másképp teszem! / Beismerem...
Refrén
Ladánybene 27 : Még csak álom (de nem adom fel)
Van valami, amit tudnotok kell!
Amiről legtöbbször szól a reggae,
Az a fajta hit, az az élet, amit a raszta emberek élnek.
Mert a raszták élnek. Hallgasd meg
MOST!
Jamaica hegyeiben
jött a raszta hit a világra
Feketének fekete isten,
Ők ezt foglalták imákba.
Követték Marcus Garvey-t
Aki hirdette a szeretet hitét,
És, hogy szükség van összefogásra
Hogy végre béke legyen, végre béke legyen
refrén:
Ez még csak álom, de nem adom fel!
Lehet, hogy még csak álom, de nem adom fel!
Hiszem, hogy nem csak álom, és nem adom fel!
Tudod, hogy nem csak álom, ha nem adod fel!
A raszták szabadon élnek nem adják a lelküket érted
Ganjától lassul testük, azt mondják:
Nincs baj míg van mit ennünk!
Legyen szabadság, szeretet, béke!
Az életben ez a lényeg!
Sose mérgezzen meg a bánat!
Tiszteld a jót a másban!
Mindíg légy pozitív!
refrén
Miért nem tanulunk egy kicsit a raszta emberektől?
Azt ahogy gondolkodnak életről, szerelemről,
Azt ahogy a ganjától bölcsek, ahogy lassan, de boldogan élnek!
refrén
Ne add fel!
Nem adom fel, ne add fel!
Tudom, hogy nem csak álom!
Nem adod fel, nem adod fel, nem adod fel, nem adhatod fel!
Nem csak álom, és nem adom fel!
Tudom, hogy nem csak álom, nem csak álom, ha nem adod fel!
MINDÍG LÉGY POZITÍV!
Ladánybene 27 : Megyünk tovább
Ha véget ért a zene és véget ért a nap,
Ha közeleg a hajnal vagy az éjszaka fogva tart,
Ha megfordul a szél és megint északra néznek a fák,
Ha újra érzed a régen megőszült fák illatát,
Refrén
Mi akkor is megyünk tovább!
Ha egyszer valaki elénk vagy közénk áll,
Ha úgy érezzük néha, valami nagyon fáj,
Ha a messzi távolból egy szőke angyal hívogat,
Ha már nem hallunk mást, csak ritmust és hangokat!
Refrén
Ladánybene 27 : Menekülés
Nézd, megváltod a világot,
Nem viszel soha virágot,
Nézz rám, én egyedül állok,
Elhagytak a jó barátok.
Nézz rám, én a semmire várok,
Fekete könny: a lányok, a lányok.
Nézz rám, ott egy idegen,
Kék szeme villog hidegen.
Nézd az éjszakákat!
Nézd a levegőt!
Nézd, a távolság
Közöttünk egyre nő!
Refrén
Menekülés, menekülés, menekülés, menekülés!
Sötét a város, elmúlt az este,
Arcomon a magány keresztje,
Sötét az út, amerre járok,
Órák óta reggelre várok.
Fényszórók a szemembe vágnak,
Nem látok senkit, engem se látnak.
Sötét az út, amerre járok,
Lábam előtt hervadt virágok.
Ladánybene 27 : Nem tudom érezted-e már...
A bárpultnak dőlök,
Előttem egy üveg sör,
A pincérnő lábát nézem,
Pénz hullik ki kezemből.
Valaki mellém lép,
Azt mondja mára elég.
Megragad, az utcára dob,
Nincs velem más,
Csak az esti szél...
Refrén
Nem tudom érezted-e már,
Milyen is az, ha senki se vár...
Felhívok néhány ismerőst,
A telefon hiába cseng,
Mindenki valahol, valakivel
Az estét tölti el.
Az éjjel-nappali előtt
Mulatozó társaság,
Hívnak, hogy menjek velük,
Miért ne, ha nincsen más...
Refrén
Elegáns ruhák, ékszerek,
Unalmas sznobok, részegek.
Villogó fények, törött üvegek,
Langyos italok, idegen emberek.
De leteszem a poharat a kezemből,
Nem ízlik az ital, nem tetszik a hely.
Halkan becsukom az ajtót magam mögött,
S köszönés nélkül indulok el...
Refrén
Ladánybene 27 : Nézd csak nézd, hogy kel fel a nap
Volt már úgy, hogy sokáig hallgatnod kellett
Volt már úgy, hogy fájt nagyon a valóság
Volt már úgy, hogy álltál az út mellett
Volt már, hogy szóltál és befogták a szád
Volt már úgy, hogy üres volt minden zsebed
Volt már, hogy ittál de szomjas maradtál
Hittél valami szép mesében, végül semmi sem maradt
törlöd megfáradt kezeddel könnytől nedves arcodat
És bártran, bátran nézz az ég felé
Nézd csak, nézd, hogy kel fel a Nap,
Szórja, szórja a sugarakat
Nézd csak, nézd, hogy kel fel a Nap,
Hidd el leszel még sokkal boldogabb
Volt már úgy, hogy üres volt minden zsebed
Volt már, hogy ittál de szomjas maradtál
Hittél valami szép mesében, végül semmi sem maradt
törlöd megfáradt kezeddel könnytől nedves arcodat
És bártran, bátran nézz az ég felé
Nézd csak, nézd, hogy kel fel a Nap,
Szórja, szórja a sugarakat
Nézd csak, nézd, hogy kel fel a Nap,
Hidd el leszel még sokkal boldogabb
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
