|
Ladánybene 27 : Rastafari
Az Úr és új szentkönyvek
Még ilyet
A megváltó és a szentek
Mind fehérek
Az új időkben új Megváltó jár
Ó a fekete már
Eljő majd a fekete Messiás
Rastafari, az Isten fia
Rastafari, feketék Jézusa
A vég nem várat sokat
Eljő majd
A cél eljutni oda
Nem lesz baj
Az ígéret földje Etiópia
Ó az új haza
Fehérek előtt nem hajolt meg soha
Rastafari, az Isten fia
Rastafari, feketék Jézusa
Rastafari, az Isten fia
Rastafari, feketék Jézusa
Rastafari, az Isten fia
Rastafari, feketék Jézusa
Rastafari, az Isten fia
Rastafari, néped követ oda
Rastafari bán
Rastafari, az Isten fia
Rastafari, feketék Jézusa
Rastafari
Ladánybene 27 : Reggaekirakat
Itt állok, rastaman, hideg télben
Szűk szoba után,
Rastának festve,
Így kiszínezve
Színesbe öltözöm fel a télre,
Mint egy trópusi madár
Feltűnő bár, de mégis
Én így érzem jól magam
Refr.:
Csak nézem a kirakatot, bemutat
Mosolygok rám
Csak nézem, beemel, így fogad el
Így lettem rastaman hideg télben
Ballagok a télben
Rastának festve,
Így kiszínezve
Sok a fázó idegen, hidegben lépdel
Mégsem rokonom
Én csak úgy vagyok itthon,
Ha máshol is otthon vagyok
Refr.
Kirakatom mindent befal,
Amit csak a szívem akar,
Mindent, mi a lelkemben él
Rasta szívem eképp beszél:
Minden, ami velem megfér
Reggaekirakatomban él
Mind, aki csak békét akar,
Akikben még nem épült fal
Refr. 2x
Ladánybene 27 : Régi dal
Ez a dal hozzád szól, yeah, yeah
Figyeld meg kérlek jól, yeah, yeah
És hogyha hiányzol
Hallgasd meg néhányszor
nananana...
Egyszer réges rég, még kiskölyök voltam
Anyám karjába vett, úgy ringatott
Hogy elaludjak a fülembe súgott
Egy dalt, amit még most is tudok
nananana...
Emlékszem tombolt a vihar egy nyári éjszakán
Te nagyon féltél és hozzám bújtál
Hogy megnyugodj a füledbe súgtam
A régi dallamot
De ez már régen volt
Mindenki itthagyott
Egyedül ballagok
Magamban dúdolok
A dal most hozzád szól,
Hallgasd meg kérlek jól
Remélem megtudod,
Hogy nekem mennyire, mennyire hiányzol
Ma is gyakran van úgy, hogy álmatlan fekszem
Egy nehéz nap után az ágyamon
Már nem jön senki, hogy fülembe súgja
A régi dalt csak én dúdolom
Ez a dal hozzád szól, yeah, yeah
Figyeld meg kérlek jól, yeah, yeah
És hogyha hiányzol
Hallgasd meg néhányszor
Ladánybene 27 : Régi reggae
Ha reggel álmosan
És elgyötörten ébredek fel,
Ha este egyedül vagyok
és ha hívlak nem felelsz.
Ha érzem azt, hogy a szívem
Néha már lassabban ver,
Ha élvezem azt, hogy rossz az idő
És esni, esni kezd.
Ha már a szomszéd kutyája sem zavar,
Pedig régen nem így volt,
Ha már nem veszem észre
A lábam alatt meghaló virágot.
Ha már nem látom meg a füstfelhőben
A felkelő napot,
Ha már nem hallom meg a motorzajban
Az engem hívó szót.
Refrén:
Ilyenkor eszembe jut egy dal,
Amit nem hallottam rég,
De mindig felkavar,
És az élet megint szép.
Ha reggel álmosan
és elgyötörten ébredsz fel,
Ha este egyedül vagy
És senki, senki nem felel.
Ha érzed azt, hogy a szíved
Néha már lassabban ver,
Ha élvezed azt, hogy rossz az idő
És esni, esni kezd.
Refrén
Jusson eszedbe egy dal,
Amit nem hallottál rég,
De mindig felkavar,
És az élet megint szép.
Ez egy régi, régi, régi, régi
Reggae music,
Régi reggae, régi reggae
Az élet járt itt…
Ladánybene 27 : Szedegetem
Elég volt, kidobok mindent,
Elég volt, hogy minden rád emlékeztet,
Elég volt, hogy minden nap várlak,
Elég volt, hogy csak téged látlak.
De rég volt, hogy itt jártál nálam,
De rég volt, hogy enyhítetted vágyam,
De rég volt, hogy foghattam kezed,
De rég volt, hogy beszélhettem neked.
Szedegetem kidobott emlékeimet.
Szedegetem, mert tudom, téged sosem felejthetlek el.
Enyém volt a hajad, a tested,
Enyém volt a hangod, a lelked.
Nehéz volt, de kidobtam mindent,
Nehéz volt, mert tudom, téged sosem felejthetlek el..
Szedegetem kidobott emlékeimet.
Szedegetem a széttépett leveleket,
Szedegetem kidobott emlékeimet,
Szedegetem, mert tudom, téged sosem felejthetlek el.
Ladánybene 27 : Távolság reggae
Egy hajó úszik a folyón lefelé.
A parton búcsúzik egy fiú és egy lány.
Szenükben bánat sápadt fénye,
Mint egy apró szentjánosbogár,
Foszforeszkál.
A lány szőke, szép mint egy manöken.
A haja illatos a zselétől, mit ráken.
A fiú nem magas, úgy 170 lehet,
De szemében látszik, az intelligencia-
Hányadosa remek.
A kikötő hallgat, a hajó még távol.
Búcsúznak egyszer, búcsúznak százszor.
Nehéz a csend, mint a hátizsák,
Ami a fiú vállát nyomja,
Reggel óta már.
Refrén
Szegény fiú, szegény lány.
Eláztatja őket, a köveken átcsapó hullám!
Hajóra száll, nem bírja tovább.
Keresi a fiú minden nyomát.
De a hajó fordul, most már délnek tart.
A lány emlékszik, a fiú azt mondta:
„ - Irány az Északi-sark!”
Refrén
Szegény fiú, szegény lány,
A távolság már szájukba rágta magát.
Eláztatja őket a tegnapi bú,
Az óceán és a köveken átcsapó hullám.
Ladánybene 27 : Új ska
Olyan jól esik hazaérve a munkából
Egy kényelmes karosszék, nem túl messze a kályhától.
És egy könyv, mit tegnap elkezdtél már,
S úgy vártad a délutánt, hogy folytathasd
Végre az olvasást.
A történet igaz és színes a borítója,
Nézegetheted a szép képeket rajta.
És a főhős, ó egy csodaszép lány!
Szinte látod magad előtt, és már
Nem kívánsz semmi mást!
Refrén
Mindig új nap és újabb kalandok,
Furcsa helyzetek, megszokott kudarcok.
Minden napra más és más,
Nem ismered, csak várod minden nap a folytatást!
Ladánybene 27 : Vágyom
Ha hiszed, ha nem, sohasem láttam még ilyen szépet,
Ha hiszed, ha nem, sohasem láttam, pedig már sokat éltem!
Ha hiszed, ha nem, sohasem volt még ilyen zavaros évem,
Ha hiszed, ha nem, én most akkor is elmesélem!
Ott álltam én, ott ahol ember még soha,
Egy kapu előtt, amire azt írták, a gyönyör otthona.
Belépni nem tudtam, nem mertem én, csak nézett rám és intett felém.
Hiszed, ha nem, végre megtörtént velem a csoda!
Refrén
Vágyom, hogy érezzem testedet,
Vágyom, hogy megérinthesselek.
Vágyom, hogy érezzem tested,
Azóta várom, hogy újra ott legyek,
Hogy újra ott lehessek!
Elmúlt az éjjel, s vele eltünt a lány,
Itt hagyta a reggelt, és az élet illatát.
Azóta várom, csak várom, hogy jöjjön felém,
Nem akarok mást, legyen újra enyém!
Azóta várom, csak várom, hogy jöjjön felém,
Nem akarok mást, legyen újra enyém!
Refrén
Ladánybene 27 : Valami véget ért
Csak fekszem az ágyon és látok,
Egy hihetetlen fura álmot.
Körülvesz téged és átfon,
Idegen vágy egy idegen ágyon.
Refrén
Valami véget ért, Valami véget ért,
Valami véget ért, Valami véget ért…
A napfény a vízzel játszott,
A boldogság szemedben látszott.
A Hold csak ránk vigyázott,
Az a nyár még igazi nyár volt.
A víz lassan hullámzott,
A nap elé felhő mászott.
A Hold már másra vigyázott,
Valaki a szívembe gázolt!
Honnan merítsek erőt,
Honnan merítsek hitet?
Honnan merítsek erőt,
Hisz elvetted tőlem mindezt!
Honnan merítsek erőt,
Honnan merítsek hitet?
Honnan merítsek erőt,
Hisz elvettél tőlem mindent!
Refrén
Ladánybene 27 : Végtelen utazás
A szél kócos hajam arcomba vágja,
Kicsit felébredek.
A sötét árnyak, csak fényre várnak,
Őket is magammal viszem.
Fáradt a szemem, zsibbad a lábam,
Autóm alattam nem pihan.
Utazom kitűzött célom felé, de
Ne hidd, hogy ezt elhiszem, oh, ne!
Az út mellett emberek állnak,
Arcukat elmossa a sebesség.
Belőlem ők is csak foltokat látnak,
S ez elég nekik, pedig többet ér.
Ha jeleznének, intenének:
Álljak meg, mert kellek még!
Azt hiszem ez elég lenne,
S a végtelen utazás véget érne.
Refrén
Utazom, utazom
A világon át, az éjszakán át,
Utazom egy életen át.
De kell valaki, aki utamon elkisér,
Velem van a nehéz időkben,
S foghatom a kezét, ha az jó.
Ha egyszer valaki megérti azt, hogy
Miről is beszélek, az már nagyon jó.
S az utam nem volt,
Nem volt hiábavaló.
Ladánybene 27 : Volt már jobb
Még itt vagyok, még egy darabig nézhetsz,
Még itt vagyok, még küzdhetsz értem.
Van még talán, amit adhatok,
Ha ez neked kevés, odébb is állhatok!
Refrén
Volt már sokkal jobb,
Volt már sokkal szebb,
Volt már sokkal jobb,
De lehet még rosszabb!
Éltem már úgy, hogy az neked is tetszen,
Éltem már úgy, hogy az megfeleljen.
De most elmegyek, mindent rád hagyok,
Szerelmet, pénzt, tovább nem várhatok!
Refrén
Ölelek valakit, az ágyában fekszem,
Egy idegen test hever mellettem.
Ő nem ismer, és én sem ismerem,
Csak te jutsz eszembe, akit szeretem!
Refrén
Volt már jobb, volt már jobb nélküled,
Volt már jobb, volt már jobb veled!
Ladánybene 27 : Üres a ring
A küzdelem véget ért
Csendes öltöző nyugalma vár
Hallom a halk zenét, melynek ütemére oszlik a tömeg már
A nézőtér kiürült, csak szétszórt szemét, és napraforgóhéj
Őrzi emlékét, hogy nem rég itt egy küzdelem véget ért
Indulok hazafelé, utam kihalt utcákon vezet
Sötét ablakok, házak, bezárt ajtók, üres üzletek
Jelzik mindenfelé, hogy a harc a mai napon végre véget ért
Ha elérkezik a holnap, tele lesz újra az összes küzdőőtér
Most üres a ring, a kifeszített kötelek is elernyedtek mind
Most üres a ring, a következő menetre várni kell megint
A küzdelem véget ért
Csendes öltöző nyugalma vár
Hallom a halk zenét, melynek ütemére oszlik a tömeg már
A nézőtér kiürült, csak szétszórt szemét, és napraforgóhéj
Őrzi emlékét, hogy nem rég itt egy küzdelem véget ért
Most üres a ring, a kifeszített kötelek is elernyedtek mind
Most üres a ring, a következő menetre várni kell megint
Ladánybene 27 : Zöld az élet
Út a parkon át, vagy út egy nappalon át,
Át az életen, meg sem érzem,
Kert után világ, lenyűtt motelben egy ágy,
Út az égben, meg sem érzem,
Hmmm,
Jeee!
Végtelen világ, ezért nem érhetem át,
Mégis élvezem, így félig ébren,
Tudom, hogy soha fel nem foghatom,
Mért vár mindenki más,
Itt a nyár, most ébred, más nem lényeg,
Nézd mért élek!
Refr.:
Mért várnék mást,
Egy új látomást,
Mért várnék mást, itt zöld az élet,
Mert más nem lényeg!
Mért várnék mást,
Egy új látomást,
Mért várnék mást, itt zöld az élet!
Életem vidám, olyan vagyok, mint egy ágy,
Észre sem veszed, az álmod éled,
Léptek hagynak el az utcák során,
Mások állnak csak várnak egy álmos sort,
Egy álmos buszra,
Mindig újra!
Refr.:
Mért várnék mást,
Egy új látomást,
Mért várnék mást, itt zöld az élet,
Mert más nem lényeg!
Mért várnék mást,
Egy új látomást,
Mért várnék mást, itt zöld az élet!
Itt vagyok, boldog vagyok,
Kezembe veszem, amit nekem hagyott,
Életem nem végtelen,
Fontos, hogy szálljon a lélek,
Raszta!
Honnan veszem én a hitem, azt kérdezed,
Honnan veszem én az erőt, nem érted,
Honnan ered, ahol nap süt,
És tengereken járnak csónakok a szélben!
Refr.:
Mért várnék mást,
Egy új látomást,
Mért várnék mást, itt zöld az élet,
Mert más nem lényeg!
Mért várnék mást,
Egy új látomást,
Mért várnék mást, itt zöld az élet,
Hisz más nem lényeg!
Mért várnék mást,
Ó, mért várnék,
Új látomást,
Igen egy újabb kép,
Mért várnék mást,
Itt zöld az élet,
Mert más nem lényeg!
Mért várnék mást,
Ó, mért várnék,
Új látomást,
Igen egy újabb kép,
Mért várnék mást,
Itt zöld az élet! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
