A Cannabis és az Amerikai Történelem

 Mint európai elodeik, az amerikaiak is a rostjáért termesztették elsosorban a Cannabist. Chilében 1545-ben, Kanadában 1606-ban, Virginiában 1611-ben és Massachusetts puritán településein 1630-ban ültettek kendert. A kenderrost termelés a kezdetleges gyarmatok számára különösen a honi ruhaszövés és hajókötélzet készítés szempontjából volt fontos. 1637-ben a hartfordi bíróság elrendelte, hogy "minden család szerezzen be és ültessen valamilyen földbe még a folyó évben egy maroknyi angol kendermagot. "

A kendertermesztést a brit parlament is bátorította, hogy fedezze a brit flotta kenderkötél szükségletét. Részben, hogy lebeszéljék a gyarmatosítókat csak a dohány termesztésérol, a kenderért jutalmat fizettek és kézikönyveket terjesztettek a kendertermesztésrol. 1762-ben Virginia állama a kendertermesztoket megjutalmazta és "büntetést vetett ki arra, aki nem termelte."

A kenderipar Kentuckyban indult 1775-ben és Missouriban 50 évvel késobb. 1860-ra a kendertermelés Missouri-ban egyedül meghaladta a 40 000 tonnát és az iparág a gyapot után a második helyen állt Délen. A Polgárháború megszakította a termelést és az sohasem állt vissza az Egyesült Államok Mezogazdasági Minisztériumának számos próbálkozása ellenére, amikor kínai és olasz kendermagot importáltak Illinois-ba, Nebraskába és Californiába, hogy serkentsék a termelést. Az importált juta és "kender" (Musa textilas) versengése a hazai termelést évenként 10 000 tonna alatt tartotta. A korai 1900-as években a minisztérium utolsó kísérlete sem sikerült, hogy ellensúlyozza a munkaerohiány gazdasági nehézségeit és a kenderipar fejlett modern gépeinek hiányát. Mégis a jogero volt az, ami véget vetett az amerikai kendertermelésnek.

Évezredekig tisztelték a marihuánát a gyógyászati és eufórikus tulajdonságaiért. 1894-ben az Encyclopaedia Britannica úgy becsülte, hogy 300 millió ember használ rendszeresen marihuánát, foleg a keleti országokból. Millió más embernek írtak fel marihuánát a betegségek olyan széles skálájára, mint a víziszony és a tetanusz.

A századfordulóra sok orvos kihagyta a gyógyszerkönyvébol a marihuánát: a drogok, mint az aszpirin, habár kevésbé biztonságosak (a marihuána soha nem ölt meg senkit), sokkal kényelmesebbek, kiszámíthatóbbak és sokkal inkább a kezelt betegségre korlátozottak voltak. A pirulaszedés amerikai intézménnyé vált.

A marihuána nem volt büntetendo az Egyesült Államokban egész a huszadik század kezdetéig. Kevés amerikai szívott marihuánát és azok is foleg kisebbségi csoportok voltak. Michael Aldrich íróra hivatkozva, "a marihuána betiltása a használók kivolta miatt történt"-akik mexikói munkások, déli feketék és az újonnan meghódított Filippínók voltak.

Az államokban, ahol nagy volt a nem fehér lakosság ará-nya, rasszista politikusok megalkották a hiedelmet, hogy a marihuána orültséget, bujaságot, eroszakot és bunözést okoz. Egy száltól függo lennél, és a marihuána vezetné az utat a "hasonszoru drogok" használatához – a kokainhoz, ópiumhoz és heroinhoz. Ezeket a hiedelmeket tudatlan újságírók és politikusok támogatták, akiknek se tapasztalatuk, se ismeretük nem volt a Cannabisról, így az marihuána ellenes hisztériává notte ki magát a következo generációra.

Például, az elso államok, ahol megszigorították a marihuána-használatot, dél-nyugaton voltak, ahol mexikói emigráns munkások nagy népességben éltek. Az elso cselekvo államok egyike California volt, ami "a nagy Chicano populációjával és az ópiumszívó Chinatown-nal a marihuánát 'méregnek' minosítette 1907-ben, 1905-ben megtiltotta a birtoklását, kivéve, ha orvos írta elo, és a kemény drogok, morfium és kokain közé sorolta 1929-ben."

A marihuánában a társadalom foárama egy védtelen bunbakot talált, amivel elfedte a szegénység, rasszizmus és kulturális eloítéletek bajait. A san francisko-iak "meg voltak rémülve a 'Cannabis indica-t követelo hinduk beáramlásától', akik fehéreket avattak be a szokásukba." A szerkesztok fokozták a félelmet a pánikkelto focímeikkel, mint a "marihu-ána veszedelem" és "gyilkos gaz", a félelem a Cannabistól fokozatosan elterjedt a Nyugaton. 1929-re 16 nyugati állam hagyott jóvá marihuána használatot szabályzó szigorító intézkedéseket.

A marihuánát nem különböztették meg a drogellenes mozgalmak. Ezalatt a kongresszus nemcsak, hogy betiltotta a "kemény" drogok használatát, de betiltotta az alkoholt és fontolgatta az orvosi fájdalomcsillapítók, de még a koffein betiltását is.

A Szövetségi Kábítószer Hivatalt (FBN) 1930-ban alapították Harry Anslingerrel az élén. Muködésének elso pár évében a Hivatal minimalizálta a marihuána problémát a Délnyugatra és a Kelet néhány nagyvárosának gettóira korlátozva. Ennek ellenére az irodát a helyi rendorségek és sheriffek kérelmekkel ostromolták, hogy segítsen a marihuána problémában. A Hivatal ellenállt a nyomásnak, mert Anslingernek komoly kétségei voltak, hogy egy, a marihuána használatát szigorító szövetségi törvény alkotmányossága helytálló-e? Továbbá az FBN jelentései mutatták, hogy a Hivatal nem hitte, hogy a marihuána probléma olyan nagy, mint a közhiedelemben. A drog ellenorzése szintén rendkívüli nehézségekkel jár, mivel a növény úgy no, "mint a pitypang", mutatott rá Anslinger.

A munkanélküliség és a depressziós nyomorúság lendületet adott a marihuánaellenes kampánynak. Ez közvetett módon történt oly módon, hogy a közvélemény a kisebbségi és bevándorló munkások ellen hangolódott, akiket az "amerikai" munkahelyek elvételével okoltak. Ez a fajta felfogás jórészt a kulturális és rasszista eloítéletekbol nott ki, és olyan csoportok támogatták, mint a Key Man of America és az American Coalition. A csoportok célja az volt, hogy " Maradjon Amerika amerikai."

1935-re, azonban szinte minden állam megszigorította a marihuána használatát és a helyi rendorök és befolyásos politikusok elérték, hogy az FBN egy szövetségi marihuána törvényt indítványozzon. Az alkotmányossági kérdés megkerülheto volt okosan a szigorítások vagyonátruházási adóhoz kötésével, ami hatékony szabályozási módot adott a szövetségi kormánynak a marihuána felett.

Ezzel az új taktikával az FBN felkészült a kongresszusi meghallgatásra a Marihuána Adótörvényrol, hogy a törvényjavaslatot biztosan elfogadják. Anslinger és politikusok, akiknek elonyére vált ez a mélyen érzelmi kérdés, keresztülvitték a Marihuána Adótörvényt az 1937-es kongresszuson. Anslinger garantálta, hogy "az összes információt, amivel rendelkeznek (a képviselok) mi adjuk nekik a meghallgatáskor." Nem engedtek használókat tanúskodni a fu védelmében és a doktorokat és tudósokat kigúnyolták az ellenkezo nézetükért. Az új szövetségi törvény illegálissá tette mind a növény termesztését, mind használatát egy nehezen beszerezheto szövetségi pecsét vásárlása nélkül. Az FBN azonnal fokozta a propaganda kampányt a marihuána ellen és a következo generációig azt nem is vitatták.

A marihuána hisztéria szintén véget vetett minden reménynek a kenderipar felépülésérol. Amire szükség lett volna, az egy gép volt, ami megoldotta volna a rost szárból való kiválasztásának az osrégi problémáját, egy olyan munkát, ami jelentos szakmunkaerot igényelt. A gépet, ami forradalmasíthatta volna a kendertermelést, a Popular Mechanics 1938. februári számában mutatták be az amerikai közönségnek. A Marihuána Adótörvényt négy hónappal ezelott azonban elfogadták, és a hivatalos hangnemet a Cannabishoz leginkább ez az idézet illusztrálja Harry J. Anslingertol, a Szövetségi Kábítószer Hivatal vezetojétol: "Ez (a kender) a legjobb rost, Istenem, amit az emberiség ismer. Ha van egy belole készült inged, az unokáid sem fogják elhasználni. Vegyük a lengyel családokat. Berontottunk és elkezdtük kitépdesni, mire a gazda kijött a puskájával kiabálva, 'Ezek a jövo téli ruháim!' "

A háborús évek alatt, miután a japánok elvágták a fülöp-szgk-i kender utánpótlást, az aggódó tisztviselok kendermagot és termesztési információt szolgáltattak a középnyugati farmereknek. 1943-ban Minnesotában, Iowa-ban, Illinois-ban és Wisconsinban a kendertermelok 63 000 tonna feletti kenderrost termelésükkel mutatták meg a harci szellemüket.

Nem úgy, mint sok osi háziasított növényünk, a Cannabis soha nem veszítette el a gyarmatosító hajlamát és túlélo képességét emberi segítség nélkül. A Cannabis könnyedén "megszökik" a megmuvelt földekrol és virul, miután a gondozását rég elhagyták. A Cannabis azonban mindig kapcsolatban marad velünk a szabad területeinken burjánozva – üres földeken és házhelyeken, utak és vizesárkok mentén és a hulladék és szemétdombjainkon. A folyamat sokszor megismétlodött már.

Az államokat, amik valaha támogatták a kendertermesztést, most elvadult kenderbokrok tarkítják. A vadkender az egész országban no, kivéve a Délnyugaton és Délkelet egyes részein. Az elterjedés erosen a Középnyugatra központosul. E növények nagy része kínai és európai kenderfajták leszármazottja, amiket Kentucky-ban tenyésztettek és utána a középnyugati államokban termesztettek a II. Világháború alatt. Néhány gazfolt azonban, mint Kentucky-ban és Missouri-ban, száz évekre nyúlhat vissza, és New England-ban talán a forradalmi idokig is.

Az Anslinger féle keresztes hadjárat, ami a hatvanas éveken át folytatódott, jó példája a kormány propagandájának és az egyéni életek és hitek szabályozásának. Még ma is érezzük a hatását a jelenlegi törvényeinkben és a marihuánára félelemmel teli reakcióban, ami sok emberben él, aki anslingeri felfogásban nott fel. Szegény Cannabis, veszélyes kábítószerként beállítva, ami tisztítótüzet hoz mindenkire, aki csak egy slukkot is szívott-eroszak, függoség, bujaság, orültség- nevezz meg bármit, a marihuána okozta. Amit valaha is tett, annyi, hogy a "csúcsra" juttatott . . . a dolgok egy kicsit lelassultak . . . eléggé, hogy megálljunk és szétnézzünk.

Remélhetoleg mi az utolsó éveiben élünk az illegális marihuána és a növény üldözésének a korában. A Cannabis igazán csodás, az emberi igényeket talán 10 000 éve szolgálja. Megújult figyelmet érdemel, nem csak a kémiai tulajdonságai miatt, de mint ökológiailag észszeru alternatíva a szintetikus rostok helyett általában, és különösen a farostból készült papír helyett. A Cannabisra szükségünk van!