Gyanta és Gyantamirigyek

 Sok ember a potenciált és a gyantakoncentrációt szinonimá-nak tekinti. Az emberek boséges gyantát izzadó növényekrol hallanak, és az a kép alakul ki bennük, hogy a gyanta a növényben áramlik, mint a latex a gumifában, vagy a juharfa nedve. Ezek a víziók azonban csak álmok.

Lehetséges, hogy egy gyantás növénynek kicsi a potenciálja, de lehet nagyon potens egy növény nagyon kevés gyantával is. A potenciál elsosorban a növényi anyagban levo THC koncentrátumtól függ. A kannabinolokon kívül még sok más anyag teszi ki a Cannabis nyers gyantáját. A készítmények, mint a gandzsa és hasis súlyának egyharmad része nem pszichoaktív vízben oldódó vegyület és sejtmaradvány. Egy másik harmada nem pszichoaktív gyanta, mint a fenol és terpenoid polimerek, gliceridek, és triterpének. Csak egyharmaduk-egynegyedük kannabinol. Sok Cannabis növényben a THC csak az összes kannabinol kis töredéke. A gyanta maradék része (5–10 százaléka) eszenciaolaj, szterolok, zsírsavak, és különbözo növényi szénhidrátok.

A kannabinolok alapjában véve nem folynak a növényben és nem is a növény nedvében találhatók. A kannabinolok 80-90 százaléka az egész növény külso felületén megtalálható, kivéve a gyökereket és a magvakat, gyantamirigyekben keletkezik és tárolódik. A gyantamirigyek elrendezése és száma (koncentrációja) valamennyire változik a vizsgált fajoktól függoen. A marihuána változatoknak általában több gyantamirigyük van és azok nagyobbak, mint a nem drog változatok gyantamirigyei.

Habár a gyantamirigyek felépítésük szerint eltéroek, három alapveto csoportba tartoznak. A gumós típus a legkisebb (15-30 m m). Egy-négy sejt teszi ki a mirigy ''lábát'' vagy "szárát'' és szintén egy-négy sejt teszi ki a ''fejét''.

A fejsejtek kiválasztanak gyantát,–feltehetoen kannabinolokat–olajakat és más vegyületeket, amik a fejsejtek és a külso membrán (kutikula) között halmozódnak fel. Amikor a mirigy megérik, egy bimbószeru kinövés alakulhat ki a membránon a felgyülemlo gyanta nyomására. A gumós mirigyeket a föld feletti növényi részeken elszórva találhatjuk.

A második típusú mirigyek sokkal nagyobbak és számosabbak, mint a gumós mirigyek. Ez a ''gömbfeju'' mirigyek csoportja, az elnevezés a fej alakjára utal. Éretlen növényeken a fejek egy síkban fekszenek, és úgy tunik, hogy nincs száruk, ezeket ''száratlan gömbfeju'' mirigyeknek nevezzük. Valójában van száruk, ami egy sejt magasságú, habár ez a gömbfej alatt nem látható. A fej általában nyolc sejtbol áll, de néha akár 16-ból is, amik egy konvex rozettát alkotnak. Ezek a sejtek egy kannabinolokban gazdag gyantát bocsátanak ki, ami felgyülemlik a rozetta és a külso membránja között, ez adja nekik a gömbalakot. A mirigyek átlósan 25-100 m m nagyságúak. A friss növényi anyag tartalmának kb. 80-90 százaléka kannabinol, a maradék elsosorban eszenciaolaj.

A virágzás alatt a gömbfejek, amik az újonnan megjeleno növényi részeken jelennek meg, egy harmadik formát vesznek fel. Némelyik mirigy 150-500 mm magasságra emelkedik, amikor a száruk meghosszabbodik feltehetoen a fokozott aktivitásuknak köszönhetoen. A szár foleg a szomszédos hámszövetbol áll. Ezek a kocsányos gömbfeju mirigyek virágzás alatt jelennek meg és legsurubben a termos virág fedoleveleit borítják. A jó marihuána változatok virágai mellett az apró leveleken is nagy koncentrátumban találhatók. A legmagasabb a koncentráció az erek mentén a levél alsó felületén, habár néhány változatnál a levél felso felületén is találhatunk mirigyeket. A porzós növényeknél kocsányos mirigyeket találhatunk a csészelevélen, de ezek kisebbek és kevésbé koncentráltak, mint a termos virág fedolevelein. A porzós virágok a portok átellenes oldalain nagyon nagy gömbfeju mirigyek sorait képzik.

A kocsányos gömbfeju gyantamirigyek az egyedülik, amik mikroszkóp nélkül is láthatók. A puszta szemnek a termos virág fedoleveleit borító mirigyek úgy tunnek, mintha egy bolyhos felületet hintoporral vagy harmattal beszórtunk volna. Egy eros nagyítóval elkülöníthetjük a fejeket és a kocsányokat. A porzós növény portokain és a virágfürtöt tarkító apró levelek alsó oldalán is láthatunk gyantamirigyeket.

A gyantamirigyek nem láthatók addig, amíg nem képzodnek virágok. A száron, levélnyélen és a levélen jobban látható fehér szorök nem gyantamirigyek, hanem karbonátból és szilikátból álló növényeknél gyakori szorök. Ezek a hegyes végu szorök némi védelmet nyújtanak a rovarok ellen, és kevésbé ízletessé teszik a növényt a nagyobb növényevo állatok számára.

Indiában a legjobb minoségu hasis készítésekor a szárított növényeket egy rosta felett csépelik. A mirigyek fejei, kocsányai és a szorök fehér- aranyszínu porban gyulnek össze, amit késobb hasissá préselnek.

A gyanta ritkán gyulik össze olyan boséges mennyiségben, amennyit az emberek hisznek. Valójában a növény inkább gyantamirigyekkel van beborítva, mint gyantával. Ez általában nem jelent többet, mint hogy a termos virágok csillognak a fényben és a levelek és a szárak érintésre ragacsosak.

Néhány jobb marihuána fajtánál a gyanta a virágzás és maghozatal végére szembetuno lehet. A gyanta alkalmanként a mirigyek membránjának pórusain választódik ki. Általában a kiválasztás több héttel a kocsányos mirigyek megjelenése után történik. Úgy tunik, hogy a mirigyek kiürítik a tartalmukat, üres helyet hagyva a kocsány és fejsejtekben. A kiválasztás után a mirigyek megszunnek muködni, és degenerálódni kezdenek. A mirigyfejek, kocsányok és a szorök egymásra rakódnak és az egész virágzó felület egy ragacsos masszává válik. Az okokra késobb kitérünk, itt ez nem feltétlenül kívánatos.

A növény belso szöveteiben csekély mennyiségu kannabinol található. A zöme apró egyedülálló sejtekben található, amik meghosszabbodva kis, egyéni gyantacsatornát alkotnak. A többi növényi sejt jelentéktelen mennyiségu kannabinolt tartalmaz, és feltehetoen az összes kannabinol 90 százaléka a gyantamirigyekben lokalizálódik.

Úgy tunik, hogy a kannabinol szintézis elsosorban a gyantamirigyek kocsánysejtjeinek csúcsában és fejében történik. Feltehetoen más sejtek is közrejátszanak az egyszerubb molekulák szintetizálásával, amikbol végül a kannabinolok lesznek. A kannabinolok bioszintézise valószínuleg egy olyan rendszer alapján muködik, amit eredetileg A.R. Todd vázolt fel 1946-ban a ''Hasis'' címu újságjában. 1960-ban Raphael Mechoulam kidolgozta az elméletet, majd 1975-ben Dr. Shimomura és munkatársai megerosítették.

Megfigyelhetjük, hogy az összes kannabinol a savas formájában egy (COOH) karboxil csoporttal csatlakozik C2-nél az aromagyurun. Ez a csoport a C-4-nél is megjelenhet, és a vegyületeket THC sav “A”-nak és THC sav “B”-nek hívják például. A karboxil csoport pozíciója nem befolyásolja a potenciált, de valójában a savas formájukban a kannabinolok nem pszichoaktívak. A fu szokásos szárítási és szívási eljárásai (ho) eltávolítják a karboxil csoportot CO2 gázt és a pszichoaktív semleges kannabinolokat formálva. A CO2 eltávolítása csak akkor fontos, ha a marihuánát enni szándékozunk. Ekkor szükséges hot alkalmazni (például sütoben sütve), hogy a kannabinolok pszichoaktívak legyenek. Tíz perc sütés 90 Co-on elegendo, hogy átalakítsa a THC savat semleges THC-vá.

A CBG sav kialakítása, amibol az összes többi kannabinol alakul ki, kezdetben sokkal egyszerubb, terpén egységeket tartalmazó vegyületekbol készül. A példa itt az olivetolsav, ami geranil pirofoszfátnak nevezett terpén féllel kondenzálódik. Az nem tudott, hogy ez-e a valódi és egyetlen prekurzora a CBG.nek az élo növényben.

A terpének és a közeli vegyületek igen könnyuek és néhányuk kivonható gozdesztillálással a növény “eszencia olaját” eredményezve. Több mint 30 ilyen vegyületet azonosítottak a Cannabisból. Fénynek és levegonek kitéve némelyikük polimerizálódik gyantát és kátrányt alkotva.

A kannabinolok szagtalanok; a friss marihuána édes, jellegzetes, kellemes “menta” ízének és illatának nagy része csupán öt vegyületbol adódik, ami az eszenciaolaj

5-10 százalékát teszi ki: a mono- és sesqui-terpének, alfa- és béta-pinének, limonén, myrcén, és béta-falandrén. Ezek az olajos vegyületek illóolajok, és gyorsan a levegobe jutnak és idovel eloszlanak. Ezt követoen a marihuána elveszti édessége és menta ízének nagy részét.

Az eszenciaolajok alkotják a száraz marihuána minta súlyának 0,1-0,3 százalékát, vagy a kannabinolok súlyának 10 százalékát. Az eszenciaolajok a gyantamirigyek fejében találhatók, és friss anyagban a tartalmuk 10-20 százalékát teszik ki. A gyantacsatornákban szintén megtalálták oket.

A különbözo Cannabis mintákban különbözo az eszenciaolajok összetétele. Ez nem meglepo a növény változatosságát tekintve. Mivel az eszenciaolajokban található vegyületek a kannabinolok prekurzorai, vagy kapcsolatban vannak a prekurzoraival, van rá esély, hogy létezik kapcsolat egy bizonyos illat és a kannabinol tartalom között. Ilyen kapcsolatról nem tudunk, de ezt csak felületesen vizsgálták. Amikor a hozzáérto vizsgálja a minta illatát, alapvetoen azt határozza meg, hogy friss-e. Friss fu friss kannabinolokat jelent és ezek közül valószínuleg kevesebb bomlott le nem pszichoaktív termékké.